Szívecskés póló

Ma egy nagyon egyszerű és gyorsan kivitelezhető ötletet hoztam. Több bejegyzést is készítettem már arról, hogyan tudunk feldobni felsőket, egyéb ruhadarabokat könnyedén. Ma is egy ilyen ötlettel készültem. Jó pár éve vettem egy egyszerű sötétkék, galléros pamut felsőt. Mivel nem tetszett a gallérja, levágtam. Nos ezzel sikerült hordhatatlanná tenni szegénykét, mert óriási lett a nyakkivágása. Egy jó darabig a szekrény mélyén lapult. Néha elővettem, próbáltam hordani, de igazán tudtam mit kezdeni vele. Februárban ismét elővettem, mert kíváncsi voltam valamire. Szükségem volt egy olyan ruhadarabra, amiért nem fájt volna annyira a szívem, ha a kísérlet megbukik, viszont hordanám, ha összejön. Így született meg az egyik legkedveltebb felsőm:

3

Így készült:

(1) Letöltöttem egy cuki cicusos képet, amit kinyomtattam és körbevágtam. (2) A felső eleje és hátulja közé újságot raktam, hogy a festék ne üssön át, a póló elejére tettem a mintát és akrilfestékes szivaccsal körbenyomkodtam (többször egymás után). (3) Ez után ecsettel pöttyökből szívecskét rajzoltam köré. Hagytam megszáradni. Azóta is bomba biztosan díszeleg a felsőmön. 🙂 (4) Az óriás kivágást egy kis csipkével kezeltem a felső hátulján… Nem értem miért nem jutott ez előbb eszembe. 😀

Nem egy nagy találmány, igazából lehet csak nekem volt újdonság, hogy az akril festéket erre is lehet használni… 😀

A pólót Valentin napra készítettem. Most ismét elővettem, ugyan is ma van 4. éve, hogy a párommal megesküdtünk, örökké szeretni fogjuk egymást, s kitartunk a másik mellet jóban-rosszban egyaránt. 🙂 ❤

1

Próbáljátok ki, ha tetszett! 🙂

Puszi: Bree

Reklámok

Volt egy tábor 3.0

Talán ismertek már annyira, hogy tudjátok a rendszerezettség, folyamatosan ismétlődő dolgok megtartása nem igazán megy nekem (mi sem jobb példa erre, mint ez a blog 😛 ). Egy dolgot még is szívesen csinálok már évek óta, minden évben örömmel térek vissza egy bizonyos nyári táborba (amiről itt és itt olvashattok még többet). Ez lehet, hogy fura… ki jár még táborba manapság? (főleg ennyi idősen…) Talán van, akinek gyerekes. Nekem még is az évem egyik meghatározó programeleme. Minden évben tanulok valami fontosat, segít kicsit megújulni, jobban megismerni önmagam. 🙂

Amikor először mentem még elég fiatal voltam. Nem emlékszem pontosan, de kb. 16 lehettem. Akkor “csak” egy jó bulinak tűnt a régi/új barátokkal együtt lógni egy hétig, ökörködni, nem otthon lenni. Aztán ez az évek múlásával átalakult. Idén még az eddigi éveknél is jobban vártam a tábort. A főiskolai évek alatt picit elfeledtem, milyen, amikor az ember szinte szünet nélkül végig teper egy éven, csak dolgozik és dolgozik. Nyár közepére úgy éreztem magam, mintha ledózeroltak volna. Az a típus vagyok, aki könnyen beleesik abba a  hibába, hogy rengeteg dolgot elvállal, mert nem tud nemet mondani, valamint szereti érezni, szükség van rá. Ezt sikerült oly mértékben űzni, hogy végül a szervezetem kényszerített megállásra. Oké, probléma észlelve, de az élet nem áll meg. Tanácstalan voltam, hol húzzam meg a határaimat? Mit vállaljak ezután? Mire mondjak nemet? Hogyan folytassam az életem? Milyen célokat tűzzek ki magam elé? És még vagy egy millió kérdés járt a fejemben, amire nem tudtam válaszolni, illetve választ keresni, mert pörögtek a napok, forgott a mókuskerék. Aztán egyszer csak elérkezett a tábor időpontja. Idén is segítőként vettem részt, voltak feladataim, de rengeteg szabadidőm is. A helyszín ismét Súr volt. A hely most is gyönyörű és nyugodt volt. A tábor neve igazán találó: Békesség Szigete Tábor és Apartman. Nekem erre a békességre volt idén szükségem.

5

Békesség Szigete Tábor és Apartman

Sokat sétáltam egyedül. Fergeteges érzés volt, hogy alig 5-10 perc gyaloglás után már nincsenek házak, utak, autók, csak a dombok, fák, gyönyörű ég és kilátás. Nem volt zaj, kiabálás, csak a természet megnyugtató hangjai. Itt sikerült megállni, gondolkodni, rendszerezni, sorrendet felállítani, letisztázni önmagammal dolgokat.

Úgy vélem az ember életében vannak ilyen szakaszok, mikor ki kell szakadni a pörgésből hangzavarból és picit csendben kell lenni. Eleinte azt gondoltam ciki, hogy 23 évesen erre van szükségem, a tombolás, nyüzsgés helyett. De már az indulásnál éreztem, hogy jó volt a döntés. Feltöltődtem testileg, lelkileg. Vannak céljaim és vannak terveim. Valamint mindezek mellett ismét szuperül szórakoztam és örültem, hogy újra együtt nevethetünk, beszélgethetünk régi barátokkal. Az idei nyár erősítette bennem az érzést, hogy ragaszkodjam ehhez programhoz. Sokra értékelem és köszönöm, hogy ott lehettem! 🙂

Hogy ne csak szövegeljek, hoztam néhány képet is 😛 :

2017. 08.04.-08. 12. Pécs-Súr-Jászapáti-Pécs

1. Indulás előtt gyors szelfi. 🙂            2. Kilátás az ablakból, végre megérkeztünk. 😀

 

A Tábor mellett van egy focipálya az mellett pedig egy kis parkszerűség játszótérrel, szabadtéri kondival, itt több reggel sétáltam.

 

21268138_10214102865194041_302554800_o

Vasárnap megérkezett a lehűlés hozzánk, nagyon örültem neki. Gyönyörű vihar volt,  eszméletlen villám parádét láthattunk! (fotó: Zöldi Józsefné Magdi)

876

 

Az egyik sétámon lőttem párképet… Egyébként nagyon durván fújt a szél, de így még szuperebb volt az egész. 😀

 

A tábor nagy része alatt egy külön apartmanban aludtunk, ami nagyon szép volt, de az utolsó pár éjszakára az ügyeletes szobában maradtunk a párommal, így közelebb lehettünk a többiekhez. 🙂

11

A táborban minden este más ügyelt a fiatalságra, hogy a többi segítő tudjon pihenni. Ez a kép nagyjából 1 órakor készült, itt már picit fáradt voltam, de az ügyis éjszakám nagyban hozzájárult, hogy sikerüljön összeraknom pár ép kéz-láb mondatot az előadásomhoz, idén picit megcsúsztam az előkészülettel. 😛

 

Sokat nevettünk, játszottunk, természetesen szelfiztünk… 😀 Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer áldást fogok kérni egy csoki evőversenyre (de úgy tűnik ennek is eljött az ideje, lásd bal alsó kép) 😛 , voltunk csillagnéző túrán, vadásztunk kincsre és még sokáig sorolhatnám… szóval rengeteg szuper élménnyel gazdagodhattunk. 😀

 

Csodás 8 nap után úgy gondoltuk páran, nem elég a jóból így szombaton Jászapátira utaztunk bábozni gyerekeknek éééés csak onnan jöttünk haza… hegyekből a totális sík vidékre… igazán drasztikus váltás volt, de megérte… 😀

Biztos vagyok benne, hogy nektek is szuper nyaratok volt! Remélem idén is sikerült életre szóló emlékeket gyűjtenetek, új barátságokat kötnötök. Így nyár vége felé kívánom, hogy a lendület, amit a nyári szünet, nyaralások alatt szereztetek kitartson jóóóóóó sokáig (legalább a következő szünetig). 🙂 Ne féljetek néha újra értékelni az életet és néha elvonulni egy eldugott csendes helyre merengeni. 🙂

Puszi: Bree

20

Régi ruha, új szemlélet

Ebben a bejegyzésben egy régi… régi ruhát fogok nagyon picit átalakítani. Sokat töprengtem, hogy elkészítsem-e ezt a bejegyzést, végül az ‘igen’ mellett döntöttem. Nem azért, mert szuper forradalmi technikára jöttem rá, vagy olyan eszméletlen átalakítást sikerült volna prezentálnom. Míg ezt a ruhán dolgoztam, sokat gondolkodtam önmagamról, a magamról alkotott képről. Erről egy picit bővebben is írok majd, most lássuk a ruhát.

Ahogy fejben végig pörgettem az elmúlt évek posztjait, amiket készítettem, rájöttem 1-2 bejegyzést leszámítva, nem osztottam meg magamról egész alakos képet. Így bátran állíthatom: rendhagyó lesz ilyen szempontból is ez a mai iromány.

Íme a ruha eredeti állapotában:

Ezt a ruhát kb. 5 éve kaptam anyukámtól. Az övé volt fiatal korában (persze most se idős… de értitek 😉 ). Akkoriban nem nagyon tetszett, félre is tettem. 1-2 éve viszont beleszerettem az egybe ruhákba. A napokban a kezem ügyébe keveredett ez a régi darab, mikor ismét felpróbáltam tudtam ő az enyém, én az övé, nem eresztem többet. Egy bajom volt csak vele, a hossza. Nem vagyok magas kifejezetten a magam 164 centiméterével, ez a hossz pont abba a tartományba esett, ami borzasztóan összenyomott. A képeken nem igazán látszik, de a bokám fölött 8-10 centivel haragozott az alja, nagyon furán állt. Ezért felhajtottam, hogy a térdemig érjen. 8 helyen, apró öltéssel rögzítettem az anyagot belül, ügyelve arra, hogy kívül ne hagyjon semmilyen nyomot a cérna. Így nem csak rövidebb lett a szoknya rész, hanem más lett a tartásai is, picit “buggyosabb” lett. 🙂

76

11

Nagyon megszerettem ezt a ruhát. Tetszik, hogy lehet hordani magassarkúval, de még dorkóval is. Azt hiszem ez lett a kedvenc darabom.

Ami miatt még különleges számomra, hogy segített túl lépni néhány önértékelési gondomon. Tudom, hogy ezzel nagyon sokan küzdenek rajtam kívül. Nem vagyok vékony, soha nem is voltam, de az elmúlt években bizony elengedtem magam és, hála a génjeimnek is (persze nem akarom rájuk kenni az egészet 🙂 ), a plusz kilók szépen felszaladtak. Mikor elkezdetem készíteni a képeket, mindegyiket utáltam. Egy szép, vékony lányt akartam látni, de ez sehogy nem sikerült. Feszült voltam, frusztrált a kép, ami visszaköszönt a képernyőn. Dühösen hagytam abba a fotózást, elraktam a ruhát. Majd újra elővettem, beállítottam a gépet és előről kezdtem. Ez egy párszor megismétlődött. Időbe került míg hozzászoktam, hogy bizony én ez vagyok, ennyi. Nem fogok tudni csettintésre ledobni x kilót. Felmerült bennem a kérdés: ha ez nem megy akkor már nem is lehetek szép?

Tudom rengeteg ‘fogadd el magad1 felkiáltású oldal, blog, cikk stb. van már, nem akarok erről sokat beszélni. De arra rá kellet jönnöm, ha változtatni akarok magamon, először el kell kezdenem szeretni azt, aki most vagyok. Nem utálhatom saját magamat, az csak értelmetlen önsanyargatásra sarkal, aminek sok esetben nem is lesz eredménye (vagy lesz, de borzalmas áron és mellékhatásokkal). Ahhoz, hogy tartós eredményt érjek el, ahhoz, hogy ki tudjak tartani, ahhoz, hogy vidáman és emelt fejjel tudjam megélni a napjaimat, szeretnem kell magam.

Mindenkinek vannak hibái, olyan dolgok, amiken változtatna, de meg kell látnunk azt is magunkban, ami jó, ami miatt mi szépek vagyunk. Az emberre sokan furán néznek, mikor az önszeretetről beszél, némelyek egoistának titulálják az ilyen személyt, pedig fontos dolog ez is.

Sajnálom, ha túl szentimentálisra  sikeredett ez a bejegyzés. Ígérem nem foglalkozom tovább ezzel a kicsit már elcsépelt, picit hatás vadász szagú témával.

Legközelebb egy szuper finom receptet hozok nektek! 😀

Legyen nagyon szuper, fergeteges élményekben gazdag nyaratok!!!!!!

Puszi: Bree

8

Rohanó élet

Sok minden változik az életben, de egy dolog állandó volt. Amint eldöntöttem, hogy foglalkozom a bloggal, biztos történt ezer olyan dolog, ami ezt a tervet keresztül húzta. Elgondolkoztam azon, hogy talán ideje lenne más hobbi után nézni, de (és ez kicsit banálisan fog csengeni) a szívem nem engedte, nagyon fájt, ha erre gondoltam. Azt mondják: az embernek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen. Tudjátok mit? Adok ennek a mondásnak egy esély és megpróbálom… nem is, inkább azt mondom, hogy megcsinálom!

Amiért külön hálás vagyok, hogy ennyi kihagyás után is vannak, akik nem mondtak le az oldalról, köszönöm, hogy itt vagytok velem!

🙂

26

Az előző bejegyzésben (amit ITT olvashattok) említettem már, hogy rengeteg dolog történt az életemben. A legnagyobb változás, hogy már nem vagyok diák, lediplomáztam. Leírni is szokatlan. Ezentúl nem csak a korom jelzi, hogy felnőtt vagyok, hanem a “státuszom” is. Egy korszaknak vége van. Régen azt hittem túláradó örömmel fogom fogadni azt a napot, mikor magam mögött hagyom az iskolapadot. Nem így lett. Kicsit megrémített. Bár már 3 éve házas vagyok és egy jó ideje dolgozom is, mindezek ellenére mindig ott volt az életemben, hogy én diák vagyok. Ez a része az életemnek kicsit engedélyt adott számomra, hogy kicsit gyereknek érezzem magam. Amikor megszűnt, az volt az első gondolatom: Úr Isten, mostantól ténylegesen úgy kell viselkednem, mint egy felnőtt. ÁÁÁÁÁÁÁ, nem akarom! Ezentúl én nem egy diák vagyok, aki suli mellett dolgozgat, hanem egy felnőtt, akinek van munkahelye, sok kötelezettsége, felelősséget kell vállalnom szavakért, tettekért, méghozzá komolyabb mértékben, mint eddig. Ezentúl nem vehetek diák bérletet, mindenhol teljes árujegyet kell váltanom. Hirtelen felkészületlennek éreztem magam arra, hogy felnőtt legyek. Nem rég még telefon betyárkodtunk a barátnőimmel, fociztunk az utcán, suliba jártunk, rettegtünk a dogák, majd vizsgák előtt, és ez most végleg múlt idő lett. Rájöttem, hogy hiányozni fog a vizsgaidőszak hajtása, a drukk, az adrenalin löket, a kutatások, házi doga pötyögések reggeltől estig, mikor csak ez körül forgott az agyam. Amitől szabadultam volna, most hiányzik.

FB_IMG_1491039337017

Hulla fáradtan (3 nap alatt sikerült aludni 10 órát), ahogy az látszik is… de annál nagyobb örömmel, két perccel a fotó után, leadtam a szakdogám…
A szakvizsga és védés előestéje… nos a hangulatom igencsak hullámzó volt… naa, jóó annyira azért nem… csak egy kicsit… de tény, hogy az utolsó pillanatig tanultam…

24

Szakvizsga és védés után néhány órával… rengeteg alvást kellett bepótolni

Miután kisiránkoztam magam, rájöttem, nem csak vége van valaminek, ez nem csak hátrányokkal járó változás, lemondás megszokott dolgokról. Kezdődik valami új. A szerep, ami most még kicsit furán áll, nagy rám és lötyög rajtam, arra vár, hogy belenőjek. Jöhetnek új célok valamint, amiket eddig elódáztam, mondván: a suli miatt nincs idő rájuk, most pótolhatom. Várnak új kihívások, más fajta gondok, amiket meg kell oldani.

Dolgozni jó! 🙂

Az élet folyamatosan változik. Mindig újabb és újabb szerepkörökben találjuk magunkat. Ezt nem mindig egyszerű feldolgozni, de nem is lehetetlen. Rájöttem (na, nem lesz valami nagy a felfedezés…), sokkal szebb és boldogabb lesz az életem, ha a pozitív dolgokra koncentrálok, ugyanis mindenben van jó. A korán kelésben, a drágább jegyben, a változásban. Az élet rohan. Megállítani nem lehet, fontos, hogy kiélvezzünk minden életszakaszt. Úgy gondolom ez a kulcs annak, mikor utoljára mondom: vége egy fejezetnek, örömmel gondolhassak vissza az éveimre.

Húúú, de elmerengős zárlat lett… de talán a lényeget értitek… 🙂

Nektek volt már olyan változás az életetekben, amit nehezebben dolgoztatok fel, vagy kicsit jobban szíven ütött titeket? Hogy lendültök túl ezeken? Van erre spéci módszer? 😀

Puszi: Bree

3

Ui.: Legközelebb (reméljük, nem két hónap múlva) egy csináld magad bejegyzést hozok számotokra. 🙂

RégiÚj emlékek

Múlthéten egy kis kikapcsolódás gyanánt elutaztunk Budapestre. Meglátogattuk az ott élő rokonokat és elmentünk néhány szép helyre, amit sanszos, hogy mindenki ismer sőt, az is lehet, hogy már unja is, nekem még is csodálatos emlékeim vannak róluk és most kicsit nosztalgiázhattam. 🙂

Az utazás is szuper volt, csodák csodája nem tévedtünk el… ez nem szokványos minálunk! 😀 Én alapvetően nem szeretek utazni, nem bírja a gyomrom, unatkozom, sokat kell ülni… szóval van bajom. De most igyekeztem kicsit másként szemlélni a helyzetet, bár nehézkesen indult a reggel, jó kis út volt.

Szép volt a táj, élveztem, hogy előttünk a végtelen út. A kedvenc szakaszom a Dunaújvárosnál lévő híd, ami átvezet a Dunán (M8). Ilyenkor érzem, hogy mindjárt ott vagyunk, már nem kell sok, illetve valamiért szeretem ez a hidat, egyszerű, de szép (főleg éjszaka kivilágítva).

Összesen négy napot voltunk fent. Kedden utaztunk, így ebédre értünk fel. Ezen a napon csak lazultunk a családdal, társasoztunk, beszélgettünk. A nagymamámnál aludtunk, aki fővárosunktól 25 km-re él. Szeretek itt lenni, mert elég csendes, szuper hely, ha az ember el akar vonulni a nagy forgatagtól, viszont 15 perc vonattal és máris a város közepén vagy. 😀

Szerdára állatkertezést terveztünk, de az időjárás úgy döntött, hogy háborút indít ellenünk. Mi (párommal, bátyámmal és a feleségével) úgy döntöttünk nem hódolunk be és hősiesen neki vágtunk az útnak, nem rettenünk vissza. 15 perc az út gyalog ki a vasútállomásra, ez alatt teljesen eláztunk. Mikor leszálltunk már nem esett, mégis úgy döntöttünk inkább valami meleg, fedett helyre húzódunk. Így beültünk börgerezni és mozizni a Westendbe. Gondolhatnánk, ez nem nagy dolog. Nekem még is fontos ez a hely, pár évvel ezelőtt minden nyáron, mikor fent nyaraltam eljöttünk ide és megnéztünk valamit apuval. Szuper volt. Most sem csalódtam. Roppant felnőttes filmet választottunk. A kis kedvencek titkos életét néztük meg 3D-ben. Áááááá, kicsit se lógtunk ki a gyerekek közül. De állítom mi szórakoztunk a legjobban a teremben. 😀

(1.kép: Westend mögötti park rész 2.kép: Jegy+szemcsi 3.kép: 4en a mozi előtt 4.kép: Báty és én 🙂 5.kép: A.-val a legjobban sikerült közös szelfin 6.kép: hát… én :D)

Mire kiértünk a moziból gyönyörű idő lett, viszont az állatkertet nem tudtuk volna nyugodtan végig járni, ezért inkább elugrottunk a Margit-szigetre.

Kb 6-7 éves koromban jártam itt utoljára, de emlékeztem, hogy gyönyörű hely, sok-sok virággal. Nem csalódtam most sem. Lehet sokan legyintenek csak: elcsépelt hely. Szerintem szép és romantikus. Sétáljatok arra, ha tehetitek és szépségre vágytok. 😉

Margit híd
A sziget egyik bejárata és a csoda szép táncoló szökőkút. Erről videót is hoztam nektek, nem a legjobb minőség, ezért bocsi, de talán egy picit visszaadja, milyen szuper is volt. Egyszer mindenképp érdemes megnézni szerintem élőben.

A videókat ITT  illetve ITT tudod megtekinteni.

Néhány amatőr fotó a szép kertek egy részéről, élőben persze százszor, százszor szebb.
Mesébe illő ösvények és hatalmas zöld övezet… hhhmmm roppant megnyugtató hely
Madách Imre szobra illetve a Ferences kolostor rom

1.jpg

Szuper nap volt. Régen sétáltam ennyit a természetben, jó volt kicsit bóklászni. 🙂

Hullafáradtan estünk haza, mindenki kidőlt… (puhány városi banda vagyunk 😀 )

6.jpg

Csütörtökön eljutottunk az állatkertbe, bár fenyegettek minket ismét hátráltató körülmények, győzedelmeskedtünk. 😀 Nem gondoltam volna, de eszméletlenül élveztem. Azt hittem ez a hely csak a gyerekeknek nagy szám, de rá kellett jönnöm, felnőttként szórakoztatóbb.

A bejárat előtt nagy várakozással
A japán kert egy része, és Nagy-tó
Volt sok érdekes halacska
Játékos majmóca
Bámészkodókat unó orangután, akit az eberek nagy többsége legorillázott (szegény pára)
Kedvenc nagytestű barátaim
És még sok szépség, akiket jó volt látni
Gorillák (igen az igazi gorillák), akik hihetetlenül jó pofák voltak és igazán látványos bunyót produkáltak.

ÉÉééés a kedvenceim 😀 ❤

Hál’ Isten nem maradtunk le a Fóka-mókáról sem, ahol különböző mutatványokat láthattunk tőlük illetve sok érdekes infót hallhattunk. Nagyon szórakoztató volt, ha kíváncsiak vagytok egy kis ízelítőre, kattintsatok IDE, hoztam egy kis videót, hogy veletek is meg tudjam osztani kicsit az élményt. 🙂

A szuper napot, szuper finomsággal zártuk.

Én és a nagy kedvencem:

33

Este ismét kicsit elcsigázottan tértünk haza, de ez nem gátolt meg minket, hogy egy kilónyi lisztből készült nokedli szaggatással zárjuk a napot. Talán mondanom sem kell, senkit nem kellett álomba ringatni. 😉

Pénteken a haza utazás előtti pakolás illetve a kocsi teljes ki/letakarítása, majd a búcsúzás töltötte ki az időnket, majd egy hosszú haza úttal zártuk ezeket a szép napokat.

Visszafelé csak ketten voltunk A.-val, de az út így talán még érdekesebb volt. Szuper volt zavartalanul beszélgetni, se telefon, se semmi külső, zavaró tényező… jó is ez.

Hmmm…. de hosszú lett ez a bejegyzés. Azért remélem nem utáltátok. Tudom nem mutattam semmi nagy látványosságot, de remélem átsüt kicsit belőle, amiért megosztottam veletek. Szerettem volna megmutatni, ha nem utazol külföldre és nem mész szuper egzotikus helyre, akkor is láthatsz szép dolgokat és szerezhetsz életre szóló élményeket. Kérlek ne értsetek félre, szuper dolog megismerni a világot, de vedd észre a környezetedben lévő szépet is és élvezd ki. 🙂

Ti merre jártatok a nyáron? HA van kedvetek írjátok meg, milyen klassz élményekkel gazdagodtatok idén. 🙂

1

Puszi: Bree

Volt egy tábor 2.0

Nyaraim fix programja az egy hetes ifi tábor (Volt egy tábor 1.0). Az évek alatt sikerült felnőnöm annyira (ez kicsit furán érintett idén), hogy ebben az évben a szervező csapat része lehettem, illetve “előadóként” (na ez egy szuper erős kifejezés) voltam jelen. Kicsit furcsa volt a tábor résztvevők ezen oldalán lenni, félszegen is mozogtam ebben a szerepben.

Csodálatos helyen voltunk idén. Szívem csücske ez a tábor, mindig jó érzéssel és örömmel tölt el, mikor rágondolok és visszatérek ide. Ez a település nem más, mint Súr. Általában, ha kimondom ezt a nevet furán bandzsán néznek rám, ezért mutatok néhány képet a helyről.

(Bal: térképen Súr és a címer; Jobb: a táborunk 🙂 )

(Bal: kocsiból fotóztam Súrtól 5 percre ((mert a városi gyerek ritkán lát tehenet)); Jobb: kilátás)

Minden félszegségem ellenére nagyon élveztem ezt a szűk 6 napot. Kaptam egy szuper 9 fős csoportot, akikkel fergeteges órákat tölthettem el. Sokat nevettünk, játszottunk, beszélgettünk együtt. Király nevet is találtunk magunknak. Mi lettünk a TéglAsztal Lovagjai. 😀 😛

Természetesen készítettünk közös szelfiket. Ezen kívül nagy projektünk volt, hogy a tábor utolsó estéjén megrendezésre került, immár megszokottá vált, Talent-showon saját dallal lépjünk fel. Innen is gratulálok kicsiny csapatomnak, ugyan is fergetegesen tudtunk együtt komponálni. Kb. 2 óra alatt hoztunk össze (már létező dallamra) egy 3 verséből álló dalocskát. Amit acapella  adtunk elő, és csettintéssel, tapssal bolondítottunk meg. Nagyon büszke voltam magunkra, a csapatra, mert azt tapasztaltam, hogy mindenki beletette, amit csak képességei engedtek és nem húzta a száját senki, nem vonta ki magát a produkcióból!  🙂

3

Nagy kihagyás után ismét tarthattam kis előadást (ami nem is sikerült annyira kicsire). Éreztem magamon, hogy kiestem a gyakorlatból, a gimi azért már jóó 4 éve véget ért. De mivel a táborozók roppant elnézők és segítőkészek voltak, mindenben álltak rendelkezésemre. Valamint ismét megemlíteném a csapatomat, akik nagy lelki támaszt nyújtottak az előadás előtt, alatt és hát utána. 🙂

2

Hála Istennek sok szabadidőnk volt a tábor ideje alatt. Rengeteget szelfiztünk. Mert mi mást is csinálna egy fiatal? 😛 Valamint tudtunk ping-pongozni, menő volt a foci, tollasozás is. A tábor területén van egy játszótér is, megdöbbenésemre a nagy, lakli (jajj, senki meg ne sértődjön) kamaszok előszeretettel vették birtokba ezt, főleg az ugráló asztalt, vagy hogyan is hívják azt.

1

ÉÉÉÉssss, hogy ne csak meséljek nektek egy táborról, ahol nem voltatok ott, mutatok valami beépíthetőt is a minden napjaitokba… vagy mi… 😀 Andival ismét összeültünk/álltunk és én kölcsön vettem a haját. 🙂 Rengetegszer megírtam már mennyire szeretem Andi haját, most sem csalódtam benne. Egy nagy egyszerű, de mutatós frizurát alkottunk.

Dupla holland fonás, amit láthatunk. A felső fonást úgy készítettem, ahogy egy régebbi bejegyzésemben is mutattam. A lényeg, hogy lentről nem, csak fentről fogtam hozzá fokozatosan hajtincseket. Az alsót pedig rendesen holland vagy fordított kalács fonásban csináltam meg. Ezután egyszerűen összegumiztam a két fonatot lent.

Szerintem nagyon egyszerű, de szép frizura, amit nagyon sokféleképpen variálhattok a mindennapokban.

Remélem nem untattalak titeket ezzel a bejegyzéssel sem. 🙂 Ha van kedvetek írjátok meg kommentben milyen szupi helyeken jártatok eddig nyáron, vagy mi vár még rátok! 🙂

Remélem élmény dús nyaratok lesz vagy inkább van már most is! Élvezzétek a szünetet! 😀

Puszi: Bree

13.jpg

Kedves Naplóm!

A címből talán sejtitek miről is lesz szó az új bejegyzésben. Fogadni merek, nincs olyan olvasóm, aki előtt ismeretlen lenne a napló fogalma. Annak, aki mégsem ismeri a pontos definíciót, segítek:

Napló – naponként (vagy meghatározatlan időközökben) készített magánjellegű feljegyzések sorozata. Irodalmi jelentése szerint a prózai műfajok egyike, amelynek formáját az események időrendjét követő feljegyzések határozzák meg. Ha végső formába öntés után nem is egyezik meg feltétlenül az eredeti feljegyzésekkel, a napló az írónak a lejegyzett eseményekhez, gondolatokhoz, lelkiállapotokhoz való közvetlen (időhöz kötött) viszonyulását tükrözi, s ez döntő feltétele hitelességének. (wikipédia)

Ha bővebben szeretnél olvasni erről KATTINTS IDE. 🙂

Kép1

Gyerekként sokszor próbáltam naplót vezetni, nem jött össze. Rengeteg füzetem volt, aminek az első két- három lapján volt két- három sor élet töredékem, ennél tovább sosem jutottam. Úgy gondoltam, ezt nem nekem találták ki.

Az életemben elérkezett mégis a pillanat, mikor nem láttam jobb megoldást, mint füzetet ragadni, s szépen napról napra lejegyezni a gondolataimat.

Mi indította ezt el bennem?

Ahogy azt már az előző bejegyzésben is említettem, hirtelen jött változás az életembe, dolgozni kezdtem. Az elmúlt pár évben, nem volt túl esemény dús az életem. Itthon voltam mindig, egyetlen izgalmat a vizsgaidőszak jelentett számomra. Az agyam teljesen elszokott attól, hogy minden nap események egész láncolatát kell feldolgoznia. Volt, hogy több napig csak a férjemmel kommunikáltam, nem mentem sehova, szóval beszűkült a világom. ÉÉÉÉÉsss ekkor berobbant az élet… 🙂 Gyerek zsivaj, munkatársak, folyamatos kommunikáció, rengeteg tennivaló, rengeteg tanulnivaló, rengeteg, rengeteg MINDEN.

Napközben nem is éreztem igazán megterhelőnek ezeket a dolgokat, viszont éjjel képtelen voltam aludni. Állandóan pörgött az agyam, dolgozta fel a nap eseményeit. Ha sikerült nagy nehezen álomba merülnöm, hatalmas katyvasz képekben jelentek meg előttem a nap történései. Kezdetem kimerülni agyilag. Valamit tennem kellett, míg az agyam is rááll erre az életvitelre.

Vettem egy füzetet, tollat ragadtam, s írtam. Nem sokat. Minden nap egy oldalnyi helyet kap egyenlőre. Március 16.-án kezdtem dolgozni, az első megörökített napom március 21.-e volt. Az első felhőtlenül átaludt éjszakám március 21 és 22 éjjele volt. Leírhatatlanul jól esett, hogy az agyam vééégre pihent. Ezután, ha felébredtem éjjel, nem forgolódtam órákon át, mire rendezni bírtam a gondolataimat, hanem rövid időn belül sikerült újra aludni.

Ezen kívül a napló írás segített abban, hogy átlássam az elmúlt napot. Minden este számot adtam mit tettem, hogy reagáltam, mi volt helyes, min változtatnék.

Kezdtem észre venni magamon az elmúlt időszakban, hogy vannak napok, sőt néha hetek, amiken csak gyorsan túl szeretnék esni. Mióta naplót vezetek tudatosan koncentrálok arra, hogy minden órát megéljek, kihasználjak, eleinte azért, hogy legyen mit írnom este, viszont most már inkább az motivál, hogy ne hagyjam kárba veszni azt az időt sem, amit talán nem vélek olyan élvezetesnek. (Most látom mennyire kevés is van belőle, nem pazarolhatok!!! 😉 )

Miért szenteltem egy ilyen hosszú bejegyzést a napló írásnak?

Biztos vagyok abban, nem csak én voltam/vagyok ilyen helyzetben. Sokan nem tudnak aludni éjjel a gondolataik miatt, sokan rohannak el a napok felett, s nem veszik észre a pillanatok szépségét, amit minden áldott nap magában rejt. Sok fiatal küzd azzal, hogy nem tudja kifejezni magát. Sokan őrlődnek kapcsolataik felett, nem látják át hol hibáztak, hol rejtőzik a probléma.

Ez a bejegyzés egy kis segítség szeretne lenni. Nagyon egyszerűnek tűnhet a megoldás, de szerintem működik, és az okosok is ezt mondják. Rengeteg cikket találhatunk az interneten is erről a témáról.

Nézzetek utána, próbáljátok ki, ha ti is hasonló gondokkal küzdtök, mint én. Kifejezetten élvezem mikor este egy forró, illatos fürdőben lazulva kiönthetem a szívem a naplómnak. Ilyenkor nem csak a testem a lelkem is megtisztul azoktól a dolgoktól, amik érték. Felszabadító érzés!

Kép2

Én, hogy kicsit érdekesebb legyen a dolog, az üres oldalakra rajzolni szoktam. Na, nem vagyok egy nagy művész, sőt…. de így bulisabb visszanézni az elmúlt eseményeket, valamint színesíti a naplómat is. 🙂

Kép3

Ti vezettek/vezettetek naplót? Milyen tapasztalataitok vannak ezzel kapcsolatban?

Puszi: Bree

1.jpg