Régi ruha, új szemlélet

Ebben a bejegyzésben egy régi… régi ruhát fogok nagyon picit átalakítani. Sokat töprengtem, hogy elkészítsem-e ezt a bejegyzést, végül az ‘igen’ mellett döntöttem. Nem azért, mert szuper forradalmi technikára jöttem rá, vagy olyan eszméletlen átalakítást sikerült volna prezentálnom. Míg ezt a ruhán dolgoztam, sokat gondolkodtam önmagamról, a magamról alkotott képről. Erről egy picit bővebben is írok majd, most lássuk a ruhát.

Ahogy fejben végig pörgettem az elmúlt évek posztjait, amiket készítettem, rájöttem 1-2 bejegyzést leszámítva, nem osztottam meg magamról egész alakos képet. Így bátran állíthatom: rendhagyó lesz ilyen szempontból is ez a mai iromány.

Íme a ruha eredeti állapotában:

Ezt a ruhát kb. 5 éve kaptam anyukámtól. Az övé volt fiatal korában (persze most se idős… de értitek 😉 ). Akkoriban nem nagyon tetszett, félre is tettem. 1-2 éve viszont beleszerettem az egybe ruhákba. A napokban a kezem ügyébe keveredett ez a régi darab, mikor ismét felpróbáltam tudtam ő az enyém, én az övé, nem eresztem többet. Egy bajom volt csak vele, a hossza. Nem vagyok magas kifejezetten a magam 164 centiméterével, ez a hossz pont abba a tartományba esett, ami borzasztóan összenyomott. A képeken nem igazán látszik, de a bokám fölött 8-10 centivel haragozott az alja, nagyon furán állt. Ezért felhajtottam, hogy a térdemig érjen. 8 helyen, apró öltéssel rögzítettem az anyagot belül, ügyelve arra, hogy kívül ne hagyjon semmilyen nyomot a cérna. Így nem csak rövidebb lett a szoknya rész, hanem más lett a tartásai is, picit “buggyosabb” lett. 🙂

76

11

Nagyon megszerettem ezt a ruhát. Tetszik, hogy lehet hordani magassarkúval, de még dorkóval is. Azt hiszem ez lett a kedvenc darabom.

Ami miatt még különleges számomra, hogy segített túl lépni néhány önértékelési gondomon. Tudom, hogy ezzel nagyon sokan küzdenek rajtam kívül. Nem vagyok vékony, soha nem is voltam, de az elmúlt években bizony elengedtem magam és, hála a génjeimnek is (persze nem akarom rájuk kenni az egészet 🙂 ), a plusz kilók szépen felszaladtak. Mikor elkezdetem készíteni a képeket, mindegyiket utáltam. Egy szép, vékony lányt akartam látni, de ez sehogy nem sikerült. Feszült voltam, frusztrált a kép, ami visszaköszönt a képernyőn. Dühösen hagytam abba a fotózást, elraktam a ruhát. Majd újra elővettem, beállítottam a gépet és előről kezdtem. Ez egy párszor megismétlődött. Időbe került míg hozzászoktam, hogy bizony én ez vagyok, ennyi. Nem fogok tudni csettintésre ledobni x kilót. Felmerült bennem a kérdés: ha ez nem megy akkor már nem is lehetek szép?

Tudom rengeteg ‘fogadd el magad1 felkiáltású oldal, blog, cikk stb. van már, nem akarok erről sokat beszélni. De arra rá kellet jönnöm, ha változtatni akarok magamon, először el kell kezdenem szeretni azt, aki most vagyok. Nem utálhatom saját magamat, az csak értelmetlen önsanyargatásra sarkal, aminek sok esetben nem is lesz eredménye (vagy lesz, de borzalmas áron és mellékhatásokkal). Ahhoz, hogy tartós eredményt érjek el, ahhoz, hogy ki tudjak tartani, ahhoz, hogy vidáman és emelt fejjel tudjam megélni a napjaimat, szeretnem kell magam.

Mindenkinek vannak hibái, olyan dolgok, amiken változtatna, de meg kell látnunk azt is magunkban, ami jó, ami miatt mi szépek vagyunk. Az emberre sokan furán néznek, mikor az önszeretetről beszél, némelyek egoistának titulálják az ilyen személyt, pedig fontos dolog ez is.

Sajnálom, ha túl szentimentálisra  sikeredett ez a bejegyzés. Ígérem nem foglalkozom tovább ezzel a kicsit már elcsépelt, picit hatás vadász szagú témával.

Legközelebb egy szuper finom receptet hozok nektek! 😀

Legyen nagyon szuper, fergeteges élményekben gazdag nyaratok!!!!!!

Puszi: Bree

8

Tripla sajtos

Ahogy az előző posztban ígértem ma egy recepttel érkeztem. Mielőtt neki álltam visszanéztem, mikor volt utoljára ilyen bejegyzés és megdöbbenve tapasztaltam, hogy majd egy éve. Ezért szeretném felfrissíteni ezt a részét is a blognak, elképzelhető, hogy valami rendszer is kialakul majd a különböző bejegyzések között.

Most egy sütőben készülő ételt mutatnék meg nektek, ami igazából rengetegféleképpen variálható és viszonylag hamar elkészíthető.

Szükséges alapanyagok (kb 6-7 fő részére):

  • 1kg Pulykamell
  • Krémsajt (kb. 150-200g)
  • Trappista sajt (kb. 20 dkg)
  • Füstölt sajt (kb. 15 dkg)
  • Tejföl (2-3 dl)
  • Liszt
  • Ételízesítő
  • Olaj
  • Paradicsom

1.jpg

Elkészítés:

(1) A pulykamellet szeljük fel viszonylag vékony (kb. fél cm) szeletekre. (2) Ételízesítővel fűszerezzük, majd forgassuk lisztbe. (3) Forró olajban süssük meg. (4) Ezután itassuk le róluk az olajat és helyezzük bele őket egy tepsibe. (5) Terítsük szét a húson a tejföllel kevert krémsajtot. (6) Szeletelt paradicsommal borítsuk be. (6) Reszeljünk a tetejére trappista és füstölt sajtot. (Hogy egy kicsit érdekesebbé tegyem, én a trappista sajtot nagy lyukú reszelőn reszeltem le, míg a füstölt sajtot kis lyukú. Ezt igazából teljesen mindegy hogyan csináljuk, ízében nem változtat semmit. 😉 ) (7) 180 fokra előmelegített légkeveréses sütőben kb. 10-15 percig süssük.

El is készültünk. Én Kukoricás rizzsel és ecetes salátával tálaltam. 🙂

Íme a végeredmény:

7

Próbáljátok ki, ha megtetszett!

Jó étvágyat kívánok! 🙂

Puszi: Bree

Egyen szerkó

Ahogy az előző bejegyzésben ígértem, ma egy ‘csináld-magad’ posztot hoztam. Nem tudom másnak ismerős-e a helyzet: kis lakás+kis hely= dobozok a szekrénytetőn. Erre már van egy megoldás… nem én találtam most fel az a bizonyos spanyol viaszt… szép egyen dobozok, elrendezgetve, és már nem olyan szörnyű a helyzet.

Ismét megszólalt bennem a spórolós (kissé smucig) énem: van dobozom, miért vegyek másikat? Hmmm… de így mégis csak elég kusza a helyzet, ezért csomagolópapírt, ollót és ragasztót ragadtam.

Az érzés, mikor rendet raksz a lakásban és minden jó, minden szép, majd feltekintesz a szekrényre… elég hervasztó… :/
Viszont csettintésre rendeződhet a helyzet! 😉

Hogy? Így:

(1) Méretre vágjuk a csomagolópapírt. (2) A dobozt egyenletesen bekenjük ragasztóval, majd rásimítjuk a csomagolót. (3) Felcímkézzük a dobozokat, hogy tudjuk mit rejtettünk beléjük. (4) Kicsit díszítjük, ha szeretnénk.

9

Végre jó érzés felnézni a szekrényekre is… 🙂

Legközelebb a konyhába látogatok ki, előveszem (nem létező) főző tudásom, s egy egyszerű, de annál finomabb étel receptjét hozom nektek.

🙂

2

Legyen szép napotok! 🙂

Jó kreatívkodást kívánok nektek! 🙂

Puszi: Bree

4

Rohanó élet

Sok minden változik az életben, de egy dolog állandó volt. Amint eldöntöttem, hogy foglalkozom a bloggal, biztos történt ezer olyan dolog, ami ezt a tervet keresztül húzta. Elgondolkoztam azon, hogy talán ideje lenne más hobbi után nézni, de (és ez kicsit banálisan fog csengeni) a szívem nem engedte, nagyon fájt, ha erre gondoltam. Azt mondják: az embernek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen. Tudjátok mit? Adok ennek a mondásnak egy esély és megpróbálom… nem is, inkább azt mondom, hogy megcsinálom!

Amiért külön hálás vagyok, hogy ennyi kihagyás után is vannak, akik nem mondtak le az oldalról, köszönöm, hogy itt vagytok velem!

🙂

26

Az előző bejegyzésben (amit ITT olvashattok) említettem már, hogy rengeteg dolog történt az életemben. A legnagyobb változás, hogy már nem vagyok diák, lediplomáztam. Leírni is szokatlan. Ezentúl nem csak a korom jelzi, hogy felnőtt vagyok, hanem a “státuszom” is. Egy korszaknak vége van. Régen azt hittem túláradó örömmel fogom fogadni azt a napot, mikor magam mögött hagyom az iskolapadot. Nem így lett. Kicsit megrémített. Bár már 3 éve házas vagyok és egy jó ideje dolgozom is, mindezek ellenére mindig ott volt az életemben, hogy én diák vagyok. Ez a része az életemnek kicsit engedélyt adott számomra, hogy kicsit gyereknek érezzem magam. Amikor megszűnt, az volt az első gondolatom: Úr Isten, mostantól ténylegesen úgy kell viselkednem, mint egy felnőtt. ÁÁÁÁÁÁÁ, nem akarom! Ezentúl én nem egy diák vagyok, aki suli mellett dolgozgat, hanem egy felnőtt, akinek van munkahelye, sok kötelezettsége, felelősséget kell vállalnom szavakért, tettekért, méghozzá komolyabb mértékben, mint eddig. Ezentúl nem vehetek diák bérletet, mindenhol teljes árujegyet kell váltanom. Hirtelen felkészületlennek éreztem magam arra, hogy felnőtt legyek. Nem rég még telefon betyárkodtunk a barátnőimmel, fociztunk az utcán, suliba jártunk, rettegtünk a dogák, majd vizsgák előtt, és ez most végleg múlt idő lett. Rájöttem, hogy hiányozni fog a vizsgaidőszak hajtása, a drukk, az adrenalin löket, a kutatások, házi doga pötyögések reggeltől estig, mikor csak ez körül forgott az agyam. Amitől szabadultam volna, most hiányzik.

FB_IMG_1491039337017

Hulla fáradtan (3 nap alatt sikerült aludni 10 órát), ahogy az látszik is… de annál nagyobb örömmel, két perccel a fotó után, leadtam a szakdogám…
A szakvizsga és védés előestéje… nos a hangulatom igencsak hullámzó volt… naa, jóó annyira azért nem… csak egy kicsit… de tény, hogy az utolsó pillanatig tanultam…

24

Szakvizsga és védés után néhány órával… rengeteg alvást kellett bepótolni

Miután kisiránkoztam magam, rájöttem, nem csak vége van valaminek, ez nem csak hátrányokkal járó változás, lemondás megszokott dolgokról. Kezdődik valami új. A szerep, ami most még kicsit furán áll, nagy rám és lötyög rajtam, arra vár, hogy belenőjek. Jöhetnek új célok valamint, amiket eddig elódáztam, mondván: a suli miatt nincs idő rájuk, most pótolhatom. Várnak új kihívások, más fajta gondok, amiket meg kell oldani.

Dolgozni jó! 🙂

Az élet folyamatosan változik. Mindig újabb és újabb szerepkörökben találjuk magunkat. Ezt nem mindig egyszerű feldolgozni, de nem is lehetetlen. Rájöttem (na, nem lesz valami nagy a felfedezés…), sokkal szebb és boldogabb lesz az életem, ha a pozitív dolgokra koncentrálok, ugyanis mindenben van jó. A korán kelésben, a drágább jegyben, a változásban. Az élet rohan. Megállítani nem lehet, fontos, hogy kiélvezzünk minden életszakaszt. Úgy gondolom ez a kulcs annak, mikor utoljára mondom: vége egy fejezetnek, örömmel gondolhassak vissza az éveimre.

Húúú, de elmerengős zárlat lett… de talán a lényeget értitek… 🙂

Nektek volt már olyan változás az életetekben, amit nehezebben dolgoztatok fel, vagy kicsit jobban szíven ütött titeket? Hogy lendültök túl ezeken? Van erre spéci módszer? 😀

Puszi: Bree

3

Ui.: Legközelebb (reméljük, nem két hónap múlva) egy csináld magad bejegyzést hozok számotokra. 🙂

Úr a káosz felett

A legutóbbi bejegyzés óta eltelt egy kiiis idő. Az utóbbi egy hónapban rengeteg dolog történt velem, viszont ennek egy másik bejegyzést szentelek majd. 😉 Mivel itt az új év gondolom mindenki, aki használ valamilyen határidőnaplót, tervezőt beszerezte az ez évit. Én is így tettem. Tavaly óta rendszeresen használok határidőnaplót, idén többet is vettem (a belső kialakítása miatt sikeredett így… ). 🙂

Miért is kezdtem erről írni? Az egyik naplócskám nem pont olyan lett, mint amire vártam. Hirtelen felindulásból rendeltem, s a belseje igencsak meg is tetszett, viszont kívül… hát annyira nem szimpatizáltam vele mégsem… a legnagyobb hibája: szuper tucat termék… az ilyet nem igazán szeretem. Így, “megdöbbentő” módon, magamhoz ragadtam némi időt és egy-két alapanyagot, s munkához láttam.

1

Ilyen volt

5

Ilyen lett

Hozzávalók:

  • Akrilfesték
  • Ragasztó
  • Csomagolópapír
  • Sütőpapír

Elkészítés:

(1) Két rétegben lefestettem a naplómat matt, mentaszínű akrilfestékkel. (2) Kivágtam egy tetszőleges mintát (balerina), amit a netről töltöttem le, kicsit alakítottam rajta (szoknyarészre színes csomagolópapírt ragasztottam, feketére színeztem a többi részt…). (3) A balerina köré különböző méretű szívecskéket vágtam és ragasztottam a csomagolópapírból, amit a szoknyára is használtam. (Ez egy kicsit pepecs munka volt.) (4) Az egész füzetet bevontam fehér sütőpapírral (nem szilikonos). (5) Még egyszer felragasztottam a balerinát, valamint egy-két fekete és színes szívecskét.

Készen is lett az új határidőnaplóm. 🙂

5

Próbáljátok ki ha megtetszett az ötlet! 🙂

Jó kreatívkodást kívánok Mindenkinek!! 🙂

Puszi: Bree

6

 

Karácsonyi készülődés

Idén karácsonykor sikerült véghez vinnem a tervemet, saját készítésű díszek fognak a kis fánkra kerülni végre. Régi vágyam volt ez.

Több féle díszt készítettem, mindegyik megalkotása roppant egyszerű. Gondoltam nektek is megmutatom őket, holnapig sok idő van még. 😉

Először a csúcsdíszt készítettem el:

20161022_180348

Amire szükségünk van hozzá:

  • csipesz
  • ragasztópisztoly
  • festék

Elkészítés:

(1) Szedjük szét a csipeszeket. (2) Az egyenes felüket fordítsuk egymással szembe, ragasszuk össze. (3) A tompább végüket illesszük össze kis kört alkotva. (4) Ha készen agyunk a ragasztással fessük le. (5) A csipeszekből kiszedett drótok közül az egyiket a csillag hátuljára ragasztottam, ezzel lehet majd rögzíteni a fán.

Fonálgömbök:

5

Hozzávalók:

  • fonál
  • cukros víz
  • lufi
  • folpack

Elkészítés:

(1) Fújjunk fel vízibomba lufikat különböző méretűre. (2) Vonjuk be folpackkal. (3) Tekerjük körbe fonállal. (4) Mártsuk cukros vízbe (2dl víz 12 ek. cukor, forraljunk vizet és keverjük el benne a cukrot, majd hagyjuk hűlni), szárítsuk meg. (5) Miután megszilárdult pukkasszuk ki a lufit és húzzuk ki a gömbből.

Hópehely:

4

Hozzávalók:

  • Ragasztópisztoly
  • Sablon
  • Festék
  • Sütőpapír

Elkészítés:

(1) Töltsünk le hópehely sablonokat, nyomtassuk ki. (2) Tegyünk a sablonra sütőpapírt, majd ragasztópisztollyal rajzoljuk át a formát. (3) Hagyjuk száradni, majd fessük le.

Ezeken kívül még szalagból masnikat fogok készíteni, illetve gyöngyöket rakok majd a fára. 🙂

6

Ha megtetszett valamelyik ötlet, készítsétek el ti is! 🙂

Áldott, Boldog Karácsonyt Kívánok Mindenkinek és Sikerekben Gazdag, Örömteli Új Évet!!!!

🙂

momentcam_20161123_195242

Puszi: Bree

Fonott az igazi

Mára egy hajas posztot hoztam. Mostanában ez a könnyen elkészíthető frizura a kedvencem. Mivel étteremben dolgozom, nem szeretek kiengedett hajjal lenni. Ezt a hajviseletet nagyon egyszerű elkészíteni, szuper tartós, akár 12 órán keresztül is ugyan olyan látványt nyújt, ami nekem külön fontos volt… 🙂

Róla lenne szó:

7

Elkészítés:

(1) Kifésültem a hajam, majd a fejtetőmön megtupíroztam egy pici, hogy legyen majd tartása. (2) Csináltam jobb oldalra egy választékot. (3) Elkezdtem befonni a választéktól holland fonással a hajam, oldalra haladva. Hogy középen szép legyen a hajam én csak az “arcom felőli oldalról” szoktam plusz tincset venni a fonáshoz (IDE kattintva láthattok erről egy szuper videót). 🙂  (4) Kb. a tarkóm közepéig fonok így a jobb illetve baloldalról is egy-egy copfot. (5) Kicsit fellazítom a fonásokat, elrendezem a fejtetőmön is a hajam, lakkal fixálom. (6) A lelógó fonásokat átvezetem a másik oldalra és feltűzöm.

El is készült a szép fonott frizura. 🙂

Szeretem ezt a frizurát, mert a hétköznapokban és kiemelt eseményeken is megállja a helyét, többféleképpen is variálható. 🙂

Próbáljátok ki, ha tetszett!

Puszi: Bree