Volt egy tábor 3.0

Talán ismertek már annyira, hogy tudjátok a rendszerezettség, folyamatosan ismétlődő dolgok megtartása nem igazán megy nekem (mi sem jobb példa erre, mint ez a blog 😛 ). Egy dolgot még is szívesen csinálok már évek óta, minden évben örömmel térek vissza egy bizonyos nyári táborba (amiről itt és itt olvashattok még többet). Ez lehet, hogy fura… ki jár még táborba manapság? (főleg ennyi idősen…) Talán van, akinek gyerekes. Nekem még is az évem egyik meghatározó programeleme. Minden évben tanulok valami fontosat, segít kicsit megújulni, jobban megismerni önmagam. 🙂

Amikor először mentem még elég fiatal voltam. Nem emlékszem pontosan, de kb. 16 lehettem. Akkor “csak” egy jó bulinak tűnt a régi/új barátokkal együtt lógni egy hétig, ökörködni, nem otthon lenni. Aztán ez az évek múlásával átalakult. Idén még az eddigi éveknél is jobban vártam a tábort. A főiskolai évek alatt picit elfeledtem, milyen, amikor az ember szinte szünet nélkül végig teper egy éven, csak dolgozik és dolgozik. Nyár közepére úgy éreztem magam, mintha ledózeroltak volna. Az a típus vagyok, aki könnyen beleesik abba a  hibába, hogy rengeteg dolgot elvállal, mert nem tud nemet mondani, valamint szereti érezni, szükség van rá. Ezt sikerült oly mértékben űzni, hogy végül a szervezetem kényszerített megállásra. Oké, probléma észlelve, de az élet nem áll meg. Tanácstalan voltam, hol húzzam meg a határaimat? Mit vállaljak ezután? Mire mondjak nemet? Hogyan folytassam az életem? Milyen célokat tűzzek ki magam elé? És még vagy egy millió kérdés járt a fejemben, amire nem tudtam válaszolni, illetve választ keresni, mert pörögtek a napok, forgott a mókuskerék. Aztán egyszer csak elérkezett a tábor időpontja. Idén is segítőként vettem részt, voltak feladataim, de rengeteg szabadidőm is. A helyszín ismét Súr volt. A hely most is gyönyörű és nyugodt volt. A tábor neve igazán találó: Békesség Szigete Tábor és Apartman. Nekem erre a békességre volt idén szükségem.

5

Békesség Szigete Tábor és Apartman

Sokat sétáltam egyedül. Fergeteges érzés volt, hogy alig 5-10 perc gyaloglás után már nincsenek házak, utak, autók, csak a dombok, fák, gyönyörű ég és kilátás. Nem volt zaj, kiabálás, csak a természet megnyugtató hangjai. Itt sikerült megállni, gondolkodni, rendszerezni, sorrendet felállítani, letisztázni önmagammal dolgokat.

Úgy vélem az ember életében vannak ilyen szakaszok, mikor ki kell szakadni a pörgésből hangzavarból és picit csendben kell lenni. Eleinte azt gondoltam ciki, hogy 23 évesen erre van szükségem, a tombolás, nyüzsgés helyett. De már az indulásnál éreztem, hogy jó volt a döntés. Feltöltődtem testileg, lelkileg. Vannak céljaim és vannak terveim. Valamint mindezek mellett ismét szuperül szórakoztam és örültem, hogy újra együtt nevethetünk, beszélgethetünk régi barátokkal. Az idei nyár erősítette bennem az érzést, hogy ragaszkodjam ehhez programhoz. Sokra értékelem és köszönöm, hogy ott lehettem! 🙂

Hogy ne csak szövegeljek, hoztam néhány képet is 😛 :

2017. 08.04.-08. 12. Pécs-Súr-Jászapáti-Pécs

1. Indulás előtt gyors szelfi. 🙂            2. Kilátás az ablakból, végre megérkeztünk. 😀

 

A Tábor mellett van egy focipálya az mellett pedig egy kis parkszerűség játszótérrel, szabadtéri kondival, itt több reggel sétáltam.

 

21268138_10214102865194041_302554800_o

Vasárnap megérkezett a lehűlés hozzánk, nagyon örültem neki. Gyönyörű vihar volt,  eszméletlen villám parádét láthattunk! (fotó: Zöldi Józsefné Magdi)

876

 

Az egyik sétámon lőttem párképet… Egyébként nagyon durván fújt a szél, de így még szuperebb volt az egész. 😀

 

A tábor nagy része alatt egy külön apartmanban aludtunk, ami nagyon szép volt, de az utolsó pár éjszakára az ügyeletes szobában maradtunk a párommal, így közelebb lehettünk a többiekhez. 🙂

11

A táborban minden este más ügyelt a fiatalságra, hogy a többi segítő tudjon pihenni. Ez a kép nagyjából 1 órakor készült, itt már picit fáradt voltam, de az ügyis éjszakám nagyban hozzájárult, hogy sikerüljön összeraknom pár ép kéz-láb mondatot az előadásomhoz, idén picit megcsúsztam az előkészülettel. 😛

 

Sokat nevettünk, játszottunk, természetesen szelfiztünk… 😀 Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer áldást fogok kérni egy csoki evőversenyre (de úgy tűnik ennek is eljött az ideje, lásd bal alsó kép) 😛 , voltunk csillagnéző túrán, vadásztunk kincsre és még sokáig sorolhatnám… szóval rengeteg szuper élménnyel gazdagodhattunk. 😀

 

Csodás 8 nap után úgy gondoltuk páran, nem elég a jóból így szombaton Jászapátira utaztunk bábozni gyerekeknek éééés csak onnan jöttünk haza… hegyekből a totális sík vidékre… igazán drasztikus váltás volt, de megérte… 😀

Biztos vagyok benne, hogy nektek is szuper nyaratok volt! Remélem idén is sikerült életre szóló emlékeket gyűjtenetek, új barátságokat kötnötök. Így nyár vége felé kívánom, hogy a lendület, amit a nyári szünet, nyaralások alatt szereztetek kitartson jóóóóóó sokáig (legalább a következő szünetig). 🙂 Ne féljetek néha újra értékelni az életet és néha elvonulni egy eldugott csendes helyre merengeni. 🙂

Puszi: Bree

20

Reklámok