Kedves Naplóm!

A címből talán sejtitek miről is lesz szó az új bejegyzésben. Fogadni merek, nincs olyan olvasóm, aki előtt ismeretlen lenne a napló fogalma. Annak, aki mégsem ismeri a pontos definíciót, segítek:

Napló – naponként (vagy meghatározatlan időközökben) készített magánjellegű feljegyzések sorozata. Irodalmi jelentése szerint a prózai műfajok egyike, amelynek formáját az események időrendjét követő feljegyzések határozzák meg. Ha végső formába öntés után nem is egyezik meg feltétlenül az eredeti feljegyzésekkel, a napló az írónak a lejegyzett eseményekhez, gondolatokhoz, lelkiállapotokhoz való közvetlen (időhöz kötött) viszonyulását tükrözi, s ez döntő feltétele hitelességének. (wikipédia)

Ha bővebben szeretnél olvasni erről KATTINTS IDE. 🙂

Kép1

Gyerekként sokszor próbáltam naplót vezetni, nem jött össze. Rengeteg füzetem volt, aminek az első két- három lapján volt két- három sor élet töredékem, ennél tovább sosem jutottam. Úgy gondoltam, ezt nem nekem találták ki.

Az életemben elérkezett mégis a pillanat, mikor nem láttam jobb megoldást, mint füzetet ragadni, s szépen napról napra lejegyezni a gondolataimat.

Mi indította ezt el bennem?

Ahogy azt már az előző bejegyzésben is említettem, hirtelen jött változás az életembe, dolgozni kezdtem. Az elmúlt pár évben, nem volt túl esemény dús az életem. Itthon voltam mindig, egyetlen izgalmat a vizsgaidőszak jelentett számomra. Az agyam teljesen elszokott attól, hogy minden nap események egész láncolatát kell feldolgoznia. Volt, hogy több napig csak a férjemmel kommunikáltam, nem mentem sehova, szóval beszűkült a világom. ÉÉÉÉÉsss ekkor berobbant az élet… 🙂 Gyerek zsivaj, munkatársak, folyamatos kommunikáció, rengeteg tennivaló, rengeteg tanulnivaló, rengeteg, rengeteg MINDEN.

Napközben nem is éreztem igazán megterhelőnek ezeket a dolgokat, viszont éjjel képtelen voltam aludni. Állandóan pörgött az agyam, dolgozta fel a nap eseményeit. Ha sikerült nagy nehezen álomba merülnöm, hatalmas katyvasz képekben jelentek meg előttem a nap történései. Kezdetem kimerülni agyilag. Valamit tennem kellett, míg az agyam is rááll erre az életvitelre.

Vettem egy füzetet, tollat ragadtam, s írtam. Nem sokat. Minden nap egy oldalnyi helyet kap egyenlőre. Március 16.-án kezdtem dolgozni, az első megörökített napom március 21.-e volt. Az első felhőtlenül átaludt éjszakám március 21 és 22 éjjele volt. Leírhatatlanul jól esett, hogy az agyam vééégre pihent. Ezután, ha felébredtem éjjel, nem forgolódtam órákon át, mire rendezni bírtam a gondolataimat, hanem rövid időn belül sikerült újra aludni.

Ezen kívül a napló írás segített abban, hogy átlássam az elmúlt napot. Minden este számot adtam mit tettem, hogy reagáltam, mi volt helyes, min változtatnék.

Kezdtem észre venni magamon az elmúlt időszakban, hogy vannak napok, sőt néha hetek, amiken csak gyorsan túl szeretnék esni. Mióta naplót vezetek tudatosan koncentrálok arra, hogy minden órát megéljek, kihasználjak, eleinte azért, hogy legyen mit írnom este, viszont most már inkább az motivál, hogy ne hagyjam kárba veszni azt az időt sem, amit talán nem vélek olyan élvezetesnek. (Most látom mennyire kevés is van belőle, nem pazarolhatok!!! 😉 )

Miért szenteltem egy ilyen hosszú bejegyzést a napló írásnak?

Biztos vagyok abban, nem csak én voltam/vagyok ilyen helyzetben. Sokan nem tudnak aludni éjjel a gondolataik miatt, sokan rohannak el a napok felett, s nem veszik észre a pillanatok szépségét, amit minden áldott nap magában rejt. Sok fiatal küzd azzal, hogy nem tudja kifejezni magát. Sokan őrlődnek kapcsolataik felett, nem látják át hol hibáztak, hol rejtőzik a probléma.

Ez a bejegyzés egy kis segítség szeretne lenni. Nagyon egyszerűnek tűnhet a megoldás, de szerintem működik, és az okosok is ezt mondják. Rengeteg cikket találhatunk az interneten is erről a témáról.

Nézzetek utána, próbáljátok ki, ha ti is hasonló gondokkal küzdtök, mint én. Kifejezetten élvezem mikor este egy forró, illatos fürdőben lazulva kiönthetem a szívem a naplómnak. Ilyenkor nem csak a testem a lelkem is megtisztul azoktól a dolgoktól, amik érték. Felszabadító érzés!

Kép2

Én, hogy kicsit érdekesebb legyen a dolog, az üres oldalakra rajzolni szoktam. Na, nem vagyok egy nagy művész, sőt…. de így bulisabb visszanézni az elmúlt eseményeket, valamint színesíti a naplómat is. 🙂

Kép3

Ti vezettek/vezettetek naplót? Milyen tapasztalataitok vannak ezzel kapcsolatban?

Puszi: Bree

1.jpg

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s