Szívecskés póló

Ma egy nagyon egyszerű és gyorsan kivitelezhető ötletet hoztam. Több bejegyzést is készítettem már arról, hogyan tudunk feldobni felsőket, egyéb ruhadarabokat könnyedén. Ma is egy ilyen ötlettel készültem. Jó pár éve vettem egy egyszerű sötétkék, galléros pamut felsőt. Mivel nem tetszett a gallérja, levágtam. Nos ezzel sikerült hordhatatlanná tenni szegénykét, mert óriási lett a nyakkivágása. Egy jó darabig a szekrény mélyén lapult. Néha elővettem, próbáltam hordani, de igazán tudtam mit kezdeni vele. Februárban ismét elővettem, mert kíváncsi voltam valamire. Szükségem volt egy olyan ruhadarabra, amiért nem fájt volna annyira a szívem, ha a kísérlet megbukik, viszont hordanám, ha összejön. Így született meg az egyik legkedveltebb felsőm:

3

Így készült:

(1) Letöltöttem egy cuki cicusos képet, amit kinyomtattam és körbevágtam. (2) A felső eleje és hátulja közé újságot raktam, hogy a festék ne üssön át, a póló elejére tettem a mintát és akrilfestékes szivaccsal körbenyomkodtam (többször egymás után). (3) Ez után ecsettel pöttyökből szívecskét rajzoltam köré. Hagytam megszáradni. Azóta is bomba biztosan díszeleg a felsőmön. 🙂 (4) Az óriás kivágást egy kis csipkével kezeltem a felső hátulján… Nem értem miért nem jutott ez előbb eszembe. 😀

Nem egy nagy találmány, igazából lehet csak nekem volt újdonság, hogy az akril festéket erre is lehet használni… 😀

A pólót Valentin napra készítettem. Most ismét elővettem, ugyan is ma van 4. éve, hogy a párommal megesküdtünk, örökké szeretni fogjuk egymást, s kitartunk a másik mellet jóban-rosszban egyaránt. 🙂 ❤

1

Próbáljátok ki, ha tetszett! 🙂

Puszi: Bree

Reklámok

Csirke pöri Bree konyhájából

Ugyebár a férfi szívéhez a gyomrán át vezet az út. Én igencsak nagy hátrányból indultam, ugyanis nagyjából 18 éves koromig max annyi időre volt fakanál a kezemben, míg pudingot készítettem. Persze elméletben nagyon jó voltam, sokat néztem anyukámat míg főzött, sütött (ő egyébként nagyon tud, mennyei kajákat készít), de az elmélet ugye nem gyakorlat… Ma elhoztam azt az ételt, amit először készítettem el életemben, minden segítség nélkül. Persze azóta sokkal finomabbra sikerül csinálni, mint akkor először. Bár a párom hősiesen megette azt is, sőt váltig állította, hogy finom… nos én egy kanálnál többet nem bírtam lenyelni belőle (anyuéhoz képest nagyon rossz volt…), de a férjem, akivel akkor még csak pár hónapja jártunk, nagyon dicsérte (az esküvő után kicsit azért kritikusabb lett… vajon miért? 😛 ). A lényeg, ma elhoztam nektek az én pöri receptemet. 🙂

12

Az első pöri fotója (2013. jan. 17.)… hát nem kommentálnám… 😀

4

Szerintem fejlődtem… 😛

Alapanyagok:

  • Paradicsom (3db)
  • Paprika (3db)
  • Hagyma (1db nagy fej)
  • Fokhagyma (4 gerezd)
  • Őrölt paprika
  • Só és vegeta
  • Bors
  • Kb. 70 dkg hús ( nálam: csirkemell, pulykaszárny, csirkecomb)
  • Víz (Kb. 2-3dl)
  • Kb. 250g szarvacska tészta
  • Olaj

1

Elkészítés:

(1) A hagymát, paprikát, paradicsomot apróra vágjuk. (2.) Megtisztítjuk a húst (én ki is csontoztam… kész horror volt…) és tetszőleges méretűre felszeljük/kockázzuk. (3) A hagymát megsózzuk és üvegesre pirítjuk kevés olajon. (4) Ezután hozzáadjuk a paradicsomot és a paprikát és összefőzzük őket. (5) Majd hozzáadjuk a húst és néhány deci vizet, fedő alatt, kis lángon főzzük addig, amíg a hús megpuhul.

Mikor a főzés vége felé közeledünk célszerű elkészíteni a tésztát is.

Természetesen ezt a receptet lehet még extrázni, játszani a fűszerekkel, de higgyétek el így sem rossz. 😀 Nem tipikusan csajos kaja, én nagyon kevés zsiradékkal készítem, mert különben soha nem enném meg, illetve én csak szárnyas húsból szeretem, de ez most nem is lényeg… 😛 A párom szereti és én szeretem a párom, ezért bevállalom évente párszor, illetve minden főzés alkalmával jó érzés nosztalgiázni. 🙂

A hagyma pucolás és szelés igazán megríkatott, de végül ő húzta a rövidebbet…
Hát tálalni még mindig nem tudok…
Alig vártam, hogy elkészüljön ugyan is délután 4re lett még és addig nem ettem semmit, így nehezemre esett előbb lefotózni, s csak aztán neki esni… 😀 Szerintem most lett a legfinomabb 🙂

Jó étvágyat! 🙂

Puszi: Bree

10

Volt egy tábor 3.0

Talán ismertek már annyira, hogy tudjátok a rendszerezettség, folyamatosan ismétlődő dolgok megtartása nem igazán megy nekem (mi sem jobb példa erre, mint ez a blog 😛 ). Egy dolgot még is szívesen csinálok már évek óta, minden évben örömmel térek vissza egy bizonyos nyári táborba (amiről itt és itt olvashattok még többet). Ez lehet, hogy fura… ki jár még táborba manapság? (főleg ennyi idősen…) Talán van, akinek gyerekes. Nekem még is az évem egyik meghatározó programeleme. Minden évben tanulok valami fontosat, segít kicsit megújulni, jobban megismerni önmagam. 🙂

Amikor először mentem még elég fiatal voltam. Nem emlékszem pontosan, de kb. 16 lehettem. Akkor “csak” egy jó bulinak tűnt a régi/új barátokkal együtt lógni egy hétig, ökörködni, nem otthon lenni. Aztán ez az évek múlásával átalakult. Idén még az eddigi éveknél is jobban vártam a tábort. A főiskolai évek alatt picit elfeledtem, milyen, amikor az ember szinte szünet nélkül végig teper egy éven, csak dolgozik és dolgozik. Nyár közepére úgy éreztem magam, mintha ledózeroltak volna. Az a típus vagyok, aki könnyen beleesik abba a  hibába, hogy rengeteg dolgot elvállal, mert nem tud nemet mondani, valamint szereti érezni, szükség van rá. Ezt sikerült oly mértékben űzni, hogy végül a szervezetem kényszerített megállásra. Oké, probléma észlelve, de az élet nem áll meg. Tanácstalan voltam, hol húzzam meg a határaimat? Mit vállaljak ezután? Mire mondjak nemet? Hogyan folytassam az életem? Milyen célokat tűzzek ki magam elé? És még vagy egy millió kérdés járt a fejemben, amire nem tudtam válaszolni, illetve választ keresni, mert pörögtek a napok, forgott a mókuskerék. Aztán egyszer csak elérkezett a tábor időpontja. Idén is segítőként vettem részt, voltak feladataim, de rengeteg szabadidőm is. A helyszín ismét Súr volt. A hely most is gyönyörű és nyugodt volt. A tábor neve igazán találó: Békesség Szigete Tábor és Apartman. Nekem erre a békességre volt idén szükségem.

5

Békesség Szigete Tábor és Apartman

Sokat sétáltam egyedül. Fergeteges érzés volt, hogy alig 5-10 perc gyaloglás után már nincsenek házak, utak, autók, csak a dombok, fák, gyönyörű ég és kilátás. Nem volt zaj, kiabálás, csak a természet megnyugtató hangjai. Itt sikerült megállni, gondolkodni, rendszerezni, sorrendet felállítani, letisztázni önmagammal dolgokat.

Úgy vélem az ember életében vannak ilyen szakaszok, mikor ki kell szakadni a pörgésből hangzavarból és picit csendben kell lenni. Eleinte azt gondoltam ciki, hogy 23 évesen erre van szükségem, a tombolás, nyüzsgés helyett. De már az indulásnál éreztem, hogy jó volt a döntés. Feltöltődtem testileg, lelkileg. Vannak céljaim és vannak terveim. Valamint mindezek mellett ismét szuperül szórakoztam és örültem, hogy újra együtt nevethetünk, beszélgethetünk régi barátokkal. Az idei nyár erősítette bennem az érzést, hogy ragaszkodjam ehhez programhoz. Sokra értékelem és köszönöm, hogy ott lehettem! 🙂

Hogy ne csak szövegeljek, hoztam néhány képet is 😛 :

2017. 08.04.-08. 12. Pécs-Súr-Jászapáti-Pécs

1. Indulás előtt gyors szelfi. 🙂            2. Kilátás az ablakból, végre megérkeztünk. 😀

 

A Tábor mellett van egy focipálya az mellett pedig egy kis parkszerűség játszótérrel, szabadtéri kondival, itt több reggel sétáltam.

 

21268138_10214102865194041_302554800_o

Vasárnap megérkezett a lehűlés hozzánk, nagyon örültem neki. Gyönyörű vihar volt,  eszméletlen villám parádét láthattunk! (fotó: Zöldi Józsefné Magdi)

876

 

Az egyik sétámon lőttem párképet… Egyébként nagyon durván fújt a szél, de így még szuperebb volt az egész. 😀

 

A tábor nagy része alatt egy külön apartmanban aludtunk, ami nagyon szép volt, de az utolsó pár éjszakára az ügyeletes szobában maradtunk a párommal, így közelebb lehettünk a többiekhez. 🙂

11

A táborban minden este más ügyelt a fiatalságra, hogy a többi segítő tudjon pihenni. Ez a kép nagyjából 1 órakor készült, itt már picit fáradt voltam, de az ügyis éjszakám nagyban hozzájárult, hogy sikerüljön összeraknom pár ép kéz-láb mondatot az előadásomhoz, idén picit megcsúsztam az előkészülettel. 😛

 

Sokat nevettünk, játszottunk, természetesen szelfiztünk… 😀 Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer áldást fogok kérni egy csoki evőversenyre (de úgy tűnik ennek is eljött az ideje, lásd bal alsó kép) 😛 , voltunk csillagnéző túrán, vadásztunk kincsre és még sokáig sorolhatnám… szóval rengeteg szuper élménnyel gazdagodhattunk. 😀

 

Csodás 8 nap után úgy gondoltuk páran, nem elég a jóból így szombaton Jászapátira utaztunk bábozni gyerekeknek éééés csak onnan jöttünk haza… hegyekből a totális sík vidékre… igazán drasztikus váltás volt, de megérte… 😀

Biztos vagyok benne, hogy nektek is szuper nyaratok volt! Remélem idén is sikerült életre szóló emlékeket gyűjtenetek, új barátságokat kötnötök. Így nyár vége felé kívánom, hogy a lendület, amit a nyári szünet, nyaralások alatt szereztetek kitartson jóóóóóó sokáig (legalább a következő szünetig). 🙂 Ne féljetek néha újra értékelni az életet és néha elvonulni egy eldugott csendes helyre merengeni. 🙂

Puszi: Bree

20

Régi ruha, új szemlélet

Ebben a bejegyzésben egy régi… régi ruhát fogok nagyon picit átalakítani. Sokat töprengtem, hogy elkészítsem-e ezt a bejegyzést, végül az ‘igen’ mellett döntöttem. Nem azért, mert szuper forradalmi technikára jöttem rá, vagy olyan eszméletlen átalakítást sikerült volna prezentálnom. Míg ezt a ruhán dolgoztam, sokat gondolkodtam önmagamról, a magamról alkotott képről. Erről egy picit bővebben is írok majd, most lássuk a ruhát.

Ahogy fejben végig pörgettem az elmúlt évek posztjait, amiket készítettem, rájöttem 1-2 bejegyzést leszámítva, nem osztottam meg magamról egész alakos képet. Így bátran állíthatom: rendhagyó lesz ilyen szempontból is ez a mai iromány.

Íme a ruha eredeti állapotában:

Ezt a ruhát kb. 5 éve kaptam anyukámtól. Az övé volt fiatal korában (persze most se idős… de értitek 😉 ). Akkoriban nem nagyon tetszett, félre is tettem. 1-2 éve viszont beleszerettem az egybe ruhákba. A napokban a kezem ügyébe keveredett ez a régi darab, mikor ismét felpróbáltam tudtam ő az enyém, én az övé, nem eresztem többet. Egy bajom volt csak vele, a hossza. Nem vagyok magas kifejezetten a magam 164 centiméterével, ez a hossz pont abba a tartományba esett, ami borzasztóan összenyomott. A képeken nem igazán látszik, de a bokám fölött 8-10 centivel haragozott az alja, nagyon furán állt. Ezért felhajtottam, hogy a térdemig érjen. 8 helyen, apró öltéssel rögzítettem az anyagot belül, ügyelve arra, hogy kívül ne hagyjon semmilyen nyomot a cérna. Így nem csak rövidebb lett a szoknya rész, hanem más lett a tartásai is, picit “buggyosabb” lett. 🙂

76

11

Nagyon megszerettem ezt a ruhát. Tetszik, hogy lehet hordani magassarkúval, de még dorkóval is. Azt hiszem ez lett a kedvenc darabom.

Ami miatt még különleges számomra, hogy segített túl lépni néhány önértékelési gondomon. Tudom, hogy ezzel nagyon sokan küzdenek rajtam kívül. Nem vagyok vékony, soha nem is voltam, de az elmúlt években bizony elengedtem magam és, hála a génjeimnek is (persze nem akarom rájuk kenni az egészet 🙂 ), a plusz kilók szépen felszaladtak. Mikor elkezdetem készíteni a képeket, mindegyiket utáltam. Egy szép, vékony lányt akartam látni, de ez sehogy nem sikerült. Feszült voltam, frusztrált a kép, ami visszaköszönt a képernyőn. Dühösen hagytam abba a fotózást, elraktam a ruhát. Majd újra elővettem, beállítottam a gépet és előről kezdtem. Ez egy párszor megismétlődött. Időbe került míg hozzászoktam, hogy bizony én ez vagyok, ennyi. Nem fogok tudni csettintésre ledobni x kilót. Felmerült bennem a kérdés: ha ez nem megy akkor már nem is lehetek szép?

Tudom rengeteg ‘fogadd el magad1 felkiáltású oldal, blog, cikk stb. van már, nem akarok erről sokat beszélni. De arra rá kellet jönnöm, ha változtatni akarok magamon, először el kell kezdenem szeretni azt, aki most vagyok. Nem utálhatom saját magamat, az csak értelmetlen önsanyargatásra sarkal, aminek sok esetben nem is lesz eredménye (vagy lesz, de borzalmas áron és mellékhatásokkal). Ahhoz, hogy tartós eredményt érjek el, ahhoz, hogy ki tudjak tartani, ahhoz, hogy vidáman és emelt fejjel tudjam megélni a napjaimat, szeretnem kell magam.

Mindenkinek vannak hibái, olyan dolgok, amiken változtatna, de meg kell látnunk azt is magunkban, ami jó, ami miatt mi szépek vagyunk. Az emberre sokan furán néznek, mikor az önszeretetről beszél, némelyek egoistának titulálják az ilyen személyt, pedig fontos dolog ez is.

Sajnálom, ha túl szentimentálisra  sikeredett ez a bejegyzés. Ígérem nem foglalkozom tovább ezzel a kicsit már elcsépelt, picit hatás vadász szagú témával.

Legközelebb egy szuper finom receptet hozok nektek! 😀

Legyen nagyon szuper, fergeteges élményekben gazdag nyaratok!!!!!!

Puszi: Bree

8

Tripla sajtos

Ahogy az előző posztban ígértem ma egy recepttel érkeztem. Mielőtt neki álltam visszanéztem, mikor volt utoljára ilyen bejegyzés és megdöbbenve tapasztaltam, hogy majd egy éve. Ezért szeretném felfrissíteni ezt a részét is a blognak, elképzelhető, hogy valami rendszer is kialakul majd a különböző bejegyzések között.

Most egy sütőben készülő ételt mutatnék meg nektek, ami igazából rengetegféleképpen variálható és viszonylag hamar elkészíthető.

Szükséges alapanyagok (kb 6-7 fő részére):

  • 1kg Pulykamell
  • Krémsajt (kb. 150-200g)
  • Trappista sajt (kb. 20 dkg)
  • Füstölt sajt (kb. 15 dkg)
  • Tejföl (2-3 dl)
  • Liszt
  • Ételízesítő
  • Olaj
  • Paradicsom

1.jpg

Elkészítés:

(1) A pulykamellet szeljük fel viszonylag vékony (kb. fél cm) szeletekre. (2) Ételízesítővel fűszerezzük, majd forgassuk lisztbe. (3) Forró olajban süssük meg. (4) Ezután itassuk le róluk az olajat és helyezzük bele őket egy tepsibe. (5) Terítsük szét a húson a tejföllel kevert krémsajtot. (6) Szeletelt paradicsommal borítsuk be. (6) Reszeljünk a tetejére trappista és füstölt sajtot. (Hogy egy kicsit érdekesebbé tegyem, én a trappista sajtot nagy lyukú reszelőn reszeltem le, míg a füstölt sajtot kis lyukú. Ezt igazából teljesen mindegy hogyan csináljuk, ízében nem változtat semmit. 😉 ) (7) 180 fokra előmelegített légkeveréses sütőben kb. 10-15 percig süssük.

El is készültünk. Én Kukoricás rizzsel és ecetes salátával tálaltam. 🙂

Íme a végeredmény:

7

Próbáljátok ki, ha megtetszett!

Jó étvágyat kívánok! 🙂

Puszi: Bree

Egyen szerkó

Ahogy az előző bejegyzésben ígértem, ma egy ‘csináld-magad’ posztot hoztam. Nem tudom másnak ismerős-e a helyzet: kis lakás+kis hely= dobozok a szekrénytetőn. Erre már van egy megoldás… nem én találtam most fel az a bizonyos spanyol viaszt… szép egyen dobozok, elrendezgetve, és már nem olyan szörnyű a helyzet.

Ismét megszólalt bennem a spórolós (kissé smucig) énem: van dobozom, miért vegyek másikat? Hmmm… de így mégis csak elég kusza a helyzet, ezért csomagolópapírt, ollót és ragasztót ragadtam.

Az érzés, mikor rendet raksz a lakásban és minden jó, minden szép, majd feltekintesz a szekrényre… elég hervasztó… :/
Viszont csettintésre rendeződhet a helyzet! 😉

Hogy? Így:

(1) Méretre vágjuk a csomagolópapírt. (2) A dobozt egyenletesen bekenjük ragasztóval, majd rásimítjuk a csomagolót. (3) Felcímkézzük a dobozokat, hogy tudjuk mit rejtettünk beléjük. (4) Kicsit díszítjük, ha szeretnénk.

9

Végre jó érzés felnézni a szekrényekre is… 🙂

Legközelebb a konyhába látogatok ki, előveszem (nem létező) főző tudásom, s egy egyszerű, de annál finomabb étel receptjét hozom nektek.

🙂

2

Legyen szép napotok! 🙂

Jó kreatívkodást kívánok nektek! 🙂

Puszi: Bree

4

Rohanó élet

Sok minden változik az életben, de egy dolog állandó volt. Amint eldöntöttem, hogy foglalkozom a bloggal, biztos történt ezer olyan dolog, ami ezt a tervet keresztül húzta. Elgondolkoztam azon, hogy talán ideje lenne más hobbi után nézni, de (és ez kicsit banálisan fog csengeni) a szívem nem engedte, nagyon fájt, ha erre gondoltam. Azt mondják: az embernek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen. Tudjátok mit? Adok ennek a mondásnak egy esély és megpróbálom… nem is, inkább azt mondom, hogy megcsinálom!

Amiért külön hálás vagyok, hogy ennyi kihagyás után is vannak, akik nem mondtak le az oldalról, köszönöm, hogy itt vagytok velem!

🙂

26

Az előző bejegyzésben (amit ITT olvashattok) említettem már, hogy rengeteg dolog történt az életemben. A legnagyobb változás, hogy már nem vagyok diák, lediplomáztam. Leírni is szokatlan. Ezentúl nem csak a korom jelzi, hogy felnőtt vagyok, hanem a “státuszom” is. Egy korszaknak vége van. Régen azt hittem túláradó örömmel fogom fogadni azt a napot, mikor magam mögött hagyom az iskolapadot. Nem így lett. Kicsit megrémített. Bár már 3 éve házas vagyok és egy jó ideje dolgozom is, mindezek ellenére mindig ott volt az életemben, hogy én diák vagyok. Ez a része az életemnek kicsit engedélyt adott számomra, hogy kicsit gyereknek érezzem magam. Amikor megszűnt, az volt az első gondolatom: Úr Isten, mostantól ténylegesen úgy kell viselkednem, mint egy felnőtt. ÁÁÁÁÁÁÁ, nem akarom! Ezentúl én nem egy diák vagyok, aki suli mellett dolgozgat, hanem egy felnőtt, akinek van munkahelye, sok kötelezettsége, felelősséget kell vállalnom szavakért, tettekért, méghozzá komolyabb mértékben, mint eddig. Ezentúl nem vehetek diák bérletet, mindenhol teljes árujegyet kell váltanom. Hirtelen felkészületlennek éreztem magam arra, hogy felnőtt legyek. Nem rég még telefon betyárkodtunk a barátnőimmel, fociztunk az utcán, suliba jártunk, rettegtünk a dogák, majd vizsgák előtt, és ez most végleg múlt idő lett. Rájöttem, hogy hiányozni fog a vizsgaidőszak hajtása, a drukk, az adrenalin löket, a kutatások, házi doga pötyögések reggeltől estig, mikor csak ez körül forgott az agyam. Amitől szabadultam volna, most hiányzik.

FB_IMG_1491039337017

Hulla fáradtan (3 nap alatt sikerült aludni 10 órát), ahogy az látszik is… de annál nagyobb örömmel, két perccel a fotó után, leadtam a szakdogám…
A szakvizsga és védés előestéje… nos a hangulatom igencsak hullámzó volt… naa, jóó annyira azért nem… csak egy kicsit… de tény, hogy az utolsó pillanatig tanultam…

24

Szakvizsga és védés után néhány órával… rengeteg alvást kellett bepótolni

Miután kisiránkoztam magam, rájöttem, nem csak vége van valaminek, ez nem csak hátrányokkal járó változás, lemondás megszokott dolgokról. Kezdődik valami új. A szerep, ami most még kicsit furán áll, nagy rám és lötyög rajtam, arra vár, hogy belenőjek. Jöhetnek új célok valamint, amiket eddig elódáztam, mondván: a suli miatt nincs idő rájuk, most pótolhatom. Várnak új kihívások, más fajta gondok, amiket meg kell oldani.

Dolgozni jó! 🙂

Az élet folyamatosan változik. Mindig újabb és újabb szerepkörökben találjuk magunkat. Ezt nem mindig egyszerű feldolgozni, de nem is lehetetlen. Rájöttem (na, nem lesz valami nagy a felfedezés…), sokkal szebb és boldogabb lesz az életem, ha a pozitív dolgokra koncentrálok, ugyanis mindenben van jó. A korán kelésben, a drágább jegyben, a változásban. Az élet rohan. Megállítani nem lehet, fontos, hogy kiélvezzünk minden életszakaszt. Úgy gondolom ez a kulcs annak, mikor utoljára mondom: vége egy fejezetnek, örömmel gondolhassak vissza az éveimre.

Húúú, de elmerengős zárlat lett… de talán a lényeget értitek… 🙂

Nektek volt már olyan változás az életetekben, amit nehezebben dolgoztatok fel, vagy kicsit jobban szíven ütött titeket? Hogy lendültök túl ezeken? Van erre spéci módszer? 😀

Puszi: Bree

3

Ui.: Legközelebb (reméljük, nem két hónap múlva) egy csináld magad bejegyzést hozok számotokra. 🙂